Lyrics translattion flag

This is the second post of a series I started earlier. The song of which I translated the lyrics is from the same album as Kaiku (translation #1). This is a longer text but still very poetic and very Scandinavian. Enjoy.

Jotunheim (Moonsorrow, Verisäkeet)

Nuo valkoiset kentät tätä maata hallitsevat
Jään välkehtiessä hiljaa itkevät
Kaiken kuolevaisen ajat muistavat

Halki pohjoisen kirkas taivas siintää
Metsän huuruun saattaa kylmällä sateellaan
Tähdet taakseen kätkee, meren tuleen sytyttää
Ukkosellaan vuoriakin vavisuttaa
Päivät seisauttaen öisin raivoten

Kauan ovat pilvet kulkeneet
Rauhatta vetten päällä velloneet
Jos taivaankannen liekki nyt roudan sulattaa
Meitä vain riepottaa virta mukanaan

Nuo valkoiset kentät yötä häikäisevät
Hiljaiset jättiläiset jäästä ja kivestä

Maan kylmän kauniin saa tuuli hajottaa
Ja ikuinen virta lumena sataa
Lakeudet ainiaan vailla asujaa
Tahtoonsa jääkylmä tuuli maan kauniin taivuttaa

Kaukana viima pilviä ajaa
Kallioihin suruisat säkeensä kirjoittaa
Taivas eksyttää väsyneen vaeltajan
Jonka valkoinen tyhjyys lopulta maahan kaataa
Niin kiroavat jättiläiset jäästä ja kivestä
Ei tästä kukaan käy

Vaikka puut tuhkaksi palaisivat
Vaikka ranta karkaisi veden taa
Ei tätä maata voi ihminen omistaa

Jotunheim (Moonsorrow, Vérköltemények)

Azok a fehér mezők uralják ezt a földet
A jég csillogásánál csendesen sírnak
Az összes halandó idejére emlékeznek

Észak egészén kéklik a ragyogó ég
Az erdő homályába hűvös esőjével kísér
A csillagokat mögé rejti, a tengert tűzbe borítja
Menydörgésébe a hegy is beleremeg
A napokat megállítja, éjszaka dühöng

Sokáig vonultak a felhők
Nyugtalanul hullámzottak a vizek felett,
Ha az égi tűz most felolvasztja a fagyott földet
Minket az áramlat csak magával sodor

Azok a fehér mezők az éjszakát beragyogják
Szótlan óriások jégből és kőből

Szétszakítja a szél a hideg szép világot
És az örök áramlat hóként esik
Hatalmas területek lakók nélkül mindig
A jéghideg szél akaratába hajlítja a szép világot

A messzeségben a gyors szél felhőt hajt
Sziklákba vési szomorú verseit
Az ég megtéveszti a fáradt utazót
Akit a fehér üresség végül földre dönt
Így átkozódnak az óriások jégből és kőből
Senki sem megy el innen

Még ha a fák hamuvá válnak is,
Még ha a part a víz alá húzódik is,
Ezt a földet ember nem birtokolhatja